Történet az "újkori angyalokról"

Legelőször Szíriában jártam amikor az új digitális fényképezőgéppel készített képeken fura fehér körök jelentek meg. Mikor hazajöttem azt mondta erre valaki, hogy "energialény". Ezek a fehér körök a képeken energialények, más néven angyalok. Ezt később Dénes is megerősítette, akit akkor prófétának tekintettem és szavahihetőnek. (Azóta nem tekintem prófétának és erre jó okom van.) Tehát két helyről is megerősítve azt gondoltam angyalok jelennek meg a képeken. Elkezdtem megfigyelni őket. Ha angyalok és néha megjelennek, néha nem, akkor az valamiért van. A semmiért nem fog megmutatkozni. Így gondolkoztam. Az első két dolog hamarosan megmutatkozott. Az egyik az, hogy csak a vakus képeken jelennek meg, a másik az, hogy az angyalok nem személyválogatóak. Nagyon kétes emberek köré is megjelennek, míg a jobbakat mellőzik. És fordítva. Semmiféle rendszert, üzenetet nem tudtam felfedezni az angyalok képeken való megjelenésében. Kerestem tovább a rendszert, a mondanivalót.

Aztán egy szép napon történt valami, ami megváltoztatta a véleményemet. Egyik nap késő este kimentem a kapunk elé és belefényképeztem a "semmibe". (Nálunk nincs szemben szomszéd.) Kicsit eltartottam magamtól a fényképezőgépet és exponáltam. Villant a vaku és a sötétségben csodálatos dolgot láttam. A fényképező előtt a vaku fényében sok-sok fényes apró valamit láttam. Húú, ezek az angyalok! Gondoltam. Aztán a következő gondolat az volt, hogy a fizikai szememmel láttam. Az angyalok meg nem a mi világunkban élnek. Hogy is van ez?  Elkezdtem kattintgatni. Felébresztettem a férjemet, hogy ő is látja-e. Látta. Amikor volt a közelben tükröződő felület, akkor az a fényt visszaverte és nem láttam a csodálatos valamiket. De ha a sötétség felé fordítottam a gépet, mindig ott voltak. Hol többen, hol kevesebben. És ekkor rájöttem a dolog nyitjára. A fény úgy terjed, hogy a porszemek ide-oda verik a fényt. Földi világunkban nincs olyan légtér, ahol ne lenne több-kevesebb szálló porszem.

Már értettem miért csak a vakus képeken vannak jelen és miért nincs rendszer, üzenet a megjelenésükben.

Újabb kérdések merültek fel bennem. Inkább gondolatmenet. A szellemi és Mennyei kapcsolattal rendelkező emberek tudják-e az igazat? Vagy ők is csak hallomásból adják tovább, mint én tettem azelőtt? Egyénileg kinek mennyi felelőssége van abban, hogy ez elterjedt nézet lett? (mármint az angyalok a képen) Az biztos, hogy hazugságra nem lehet hitet alapozni, mert előbb-utóbb kiderül és összeomlik.

A Teremtő Jó Istenben jobban hiszek, mint valaha. Én azt tapasztaltam, hogy Isten soha nem keresztezi a szabad akaratomat, soha nem hazudik, nem vezet félre, legfeljebb nem válaszol.

Fogadjátok ezt a történetet fenntartással.

Nekem se higgyetek, hanem JÁRJATOK UTÁNA!

Szép napunk van ma is!

Sziasztok!

A kezdeti írások után úgy látom elment a blogom a dalok felé. Ez azért is van, mert nem akarok okoskodni, megmondani a tutit. A dalok a lelkemből fakadnak és mindenkinek a saját lelke által adnak jó, vagy rossz érzéseket. A következő dal szövege kb. 2 hete született a hasonló kezdetű népének dallamára.

Ha jobb kedvre derültél ajánlok valamit. Hajolj közel egy növényhez és szemléld meg közelről. Városban ez lehet egy lehulott falevél is.

További szép őszt kívánok! És erőt az önismerethez! Néhány szép képet ide rakok. Napon szárított kukorica, vadgesztenye és egy szivárvány amit néhány napja fényképeztem.

Szép elmúlás

Kérdések - gondolatok

Előjött a játékos kedvem. A kérdésekkel játszom. Elindulok egy rossz kérdéstől és eljutok valahová.

Rossz kérdés: Isten miért hagyta, hogy ez megtörténjen?

Gondolatok: Ha szerintem rosszul tett valamit Isten, akkor én okosabb vagyok. Ha én okosabb vagyok, akkor ez végállomás. Helyet lehet cserélni. Ha viszont Isten jó, jó szándékú és tökéletes, akkor az is tökéletes, ahogy Ő működik. Akkor azon a gondolaton kell továbbmennem, hogy az élet így van kitalálva és ez jó. 

Van egy nem szimpatikus dolog, ami megtörtént. Mi vezetett oda, hogy megtörténjen? Mit tehetek én, hogy ne történjen többet ilyen? Felelős vagyok-e? Miért nem tetszik az a dolog? stb. 

Rossz kérdés: Kérjetek és adatik .... Én hiába kérem, nem kapom meg.

Gondolatok: Kértem, nem kaptam, tehát nem működik a rendszer, tehát nem igaz, tehát kiestem a hívő emberek táborából. Ezzel megoldódott a probléma. Nincs mit bosszankodni.

Másik út. A kérjetek és adatik-ban továbbra is hiszek, vagy hinni akarok. Akkor miért nem kaptam? Azt gondolom hellyel-közzel Istennek tetsző életet élek, meg kellene kapnom. Több irány van innen.

- Nem jó a kérés módja.

- Megkaptam, csak nem vettem észre.

- A kérés teljesíthetetlen. ( boldogságot kérek, de az tőlem függ, más nem adhatja meg)

- A kérés Isteni törvénybe ütközik.

- Nincs jól megfogalmazva a kérés. (pl. kérek egy autót és kapok egy Ferrari makettet a benzinkútnál)

- stb.

Még a jó élet és jó szándék mellett is több elcsúszási lehetőség van. Én azt tapasztaltam az életem során, hogy Isten valóban a saját képmására teremtett minket, ami azt jelenti, hogy bizonyos értelemben ugyanolyan teremtők vagyunk mi is. Istentől azt a hatalmas lehetőséget kaptuk, hogy gondolattal, szóval és tettel képesek legyünk teremteni. Tehát Isten minden kérésünkre igennel válaszol. - Megadtam a lehetőséget. Élhetsz egészségesen, boldogan, szépen, gazdagon és persze rosszul is. A te döntésed.
Isten szabad akaratot is adott. Úgy látom ez nagyon fontos alapvető törvény. Tegyük fel a saját teremtő erőnkön felül is megad dolgokat Isten. Mondjuk azt kérem, hogy gyógyítson meg. Közben a valódi énem nagyon jól érzi magát betegen, ami felmentést ad neki sok minden alól. Ekkor van egy emberi vágy betegnek maradni és egy szóban elhangzott kérés meggyógyulni. Szerintem a vágy jóval erősebb a szónál, így Isten nem avatkozhat be az életembe.
Lehet kérni fizikai tárgyakat is. Ekkor érezhetjük azt is, hogy megadja, azt is, hogy nem. A gondolkozóktól azt kérdezem: szerinted Isten mi alapján ad, vagy nem ad? Ad azonnal, vagy késéssel? Tudsz hinni abban, hogy megkapod? Annak ellenére, hogy a tapasztalat szerint egyszer megadja, egyszer nem? Ha erős a hited megadja? Mit jelent az erős hit?
Ha azt mondom megkaptam a teremtő erőt, hirtelen nagy felelősség hárul rám és egyúttal nagy nehézség is, hogy nem egy tőlem független hatalmas jó szándékú erő intézi az életem problémás helyzeteit. Erre a témára később vissza fogok térni. Nagyon alapvető hitbeli kérdés.

Rossz kérdés: Miért ver ezzel engem az Isten?

Gondolatok: Ha tényleg az Isten ver tudnom kell mi az oka. Mit tettem, hogy ezt érdemeltem ki vele? Mit kell tennem, hogy ne verjen meg? Érdemes többféle kérdést feltenni.

A másik út, amikor az Isten nem ver, magam keresem a bajt. Erre is ugyanazokkal a kérdésekkel tudok válaszolni. Vagyis én mit tettem, vagy nem tettem?

Elgondolkoztatott a következő kijelentés, keresztény hit tétel.

Jézus Krisztus a megváltó.

Sokat gondolkoztam, hogy mit jelent ez a kifejezés. Arra hamar rájöttem, hogy nem a megvált igét kell boncolgatnom, hanem egy gondolatot kell találnom ami megállja a helyét.

Most olyan értelmezésnél tartok, amit inkább nem írok le.

A végére egy éneket rakok. Ehhez kapcsolódóan is van gondolatom. Szerintem a népzene az, ha a hozzám hasonlóan képzetlen hangú emberek énekelnek népdalokat. Én is szeretem, ha szép hangú énekes énekli el, de főleg akkor, ha ebből él, az már torzulás. Ez vonatkozik a hangszeresekre is.

BOLDOGSÁGOT MINDENKINEK!

Akik mára fölvirradtunk...

Akik mára fölvirradtunk pünkösd napjára...

Játék

Ez egy gondolkozós játék.

Első rész.

Most gondold el tegnap este milyen gondolatokkal feküdtél le aludni. Milyen téma járt a fejedben? Aztán imádkoztál-e elalvás előtt? Mennyire voltál fáradt?

Éjszaka mi történt? Felébredtél-e?

Hajnalban álmodtál-e és mit?

Hogyan ébredtél? Mik voltak az első gondolataid? Tetszenek most a ma reggeli gondolataid? Mennyire ébredtél pihenten, kialudtan? Mennyire voltál vidám és bizakodó? Imádkoztál-e? Mennyit, hogyan?

Most ne vonj le következtetéseket magadra. Menj végig a témákon és utána magától kialakul egy gondolat, igény, kívánság, elégedettség, bármi.

Második rész.

Most az étel-ital a téma. Pontosan át kellene gondolnod és jó lenne leírnod tegnap egész nap pontosan mikor mit, mennyit ettél és ittál. Hogyan tetted, mi módon. Ha ez megvan - nem is olyan egyszerű - nézd át mi volt az az élelmiszer és ital amit megettél és ebből építed fel nap mint nap a testedet.

Harmadik rész.

A látás. Ezt még nehezebb pontosan felidézni. Ne csak felületesen gondold át mit láttál tegnap attól a pillanattól fogva, hogy reggel kinyitottad a szemed addig a pillanatig, hogy este becsuktad. Hanem tekints rá úgy, mintha mindezeket most látnád először. Például milyen színű, hangulatú a hálószoba, stb. Ha átgondolod mit láttál és néztél egész nap, megsaccolhatod milyen arányban állnak az Isten teremtette dolgok és az ember készítette dolgok. Például a veréb Isteni, a járda emberi.

Negyedik rész.

Hallás. Talán már nem is kell magyaráznom mit gondolj át. Itt két arányt figyelj meg. Az Isteni eredetű hangok és az emberi eredetű hangok arányát és az emberi beszédben (ide jön a TV is) építő jellegű és romboló jellegű mondatok arányát.

Ötödik rész.

Mozgás. Szándékosan tettem az ötödik helyre. Miután végigmentél azon, hogy milyen mozgást végeztél a tegnapi nap folyamán, azt gondold el milyen mozgást szeretsz végezni? Mi az, ami jól esik, ami örömet szerez, mi az amitől jobban vagy?

Ne hozz magadról ítéletet. Nem történt más, csak tudatossá tettél valamit az életedből.

Hatodik rész.

Most felteszek egy kérdést. Amikor elkezdted olvasni mit gondoltál? Milyen elhatározás volt benned? Az, hogy végigcsinálom, komolyan válaszolok, vagy nem vetted komolyan? Milyen hozzáállással, gondolatokkal olvasod a kérdéseket? Magadnak válaszolj és őszintén.

Hetedik rész.

A HIT. A tegnapi egész napod során szerinted hol mutatkozik meg a hited Istenben? Helyszín, munka, gondolatok, szavak, hozzáállás, egyéb. Milyen példát mutatsz a hitedről a téged körülvevőknek?

Itt van egy fontos megosztani való gondolatom. Akár komolyan gondoltad át, akár felületesen mindenképpen találkoztál olyan dolgokkal, amik nem tetszenek, amikkel nem vagy elégedett, ami fáj. Nagyon fontos, hogy ne állj meg ebben az állapotban. Ismerd el, fogadd el hogy ez van és azon gondolkodj min akarsz, pontosabban min tudsz változtatni? Ha ezt megteszed, egy lépéssel előrébb jutottál.

Nyolcadik rész.
Most azt gondold át, a tegnapi nap folyamán hányszor mosolyogtál, hányszor nevettél. Min mosolyogtál és min nevettél. Ez már csak ráadás.

Ahogy végigmentél ezeken a dolgokon kicsit kívülállóként tudtál magadra tekinteni, hogy milyen is a kapcsolatod e földi világgal. Egyrészről láttad magad mit teszel-veszel, gondolsz, eszel-iszol és összevethetted azzal amit jónak tartasz.

Gondolat, szó, tett. Hiába gondolom el mi a véleményem a világról, az az erősebb ahogyan viselkedem a világban. Bármit gondolok, mondok, a tetteim többet nyomnak a latban.

Valahogy le kellene zárni a játékot, a gondolatsort. Valami olyasmi a cél, hogy bármelyik pillanatban nyugodt szívvel halhassunk meg. Elégedettek legyünk az életünkkel. Büszkék legyünk magunkra. Ez a játék abban segít, hogy észrevegyük azt, amit a napi rutin elrejt előlünk.
Néhány nap múlva pünkösd. Azt kívánom találd meg az utadat.

Jöjj Szentlélek ...

Ezt a dalt nagyon megszerettem.

Jézus Krisztus drágalátos vére ...

Uram irgalmazz

Továbbra is dalolok

Hű Jézusom kezébe ...

Húsvétra - dalolok 3

Húsvétra - dalolok 2

Húsvétra - dalolok 1

A halhatatlanságra vágyó királyfi

A halhatatlanságra vágyó királyfi

Mikor hazajött útjáról a királyfi, hétszer szebb volt, hétszer különb volt, mint mikor elment hazulról, de hetvenhétszer szomorúbb volt.

- Mi bajod édes fiam? - kérdezte az öreg király. - Talán szerelmes vagy? Nézd csak, ebben a szobában itt le van írva minden császárnak, királynak, grófnak, embernek, szegénynek, a világ minden szép lányának a képe: válaszd a szebbiket, jobbikat, azt hozom feleségül akit csak akarsz, csak jobb kedved lássam.
- Jaj, apám, jó apám! - felelte a királyfi. - Se szerelem, se házasság nem bánt engem, csak az a gondolat szomorít, hogy minden embernek, még a királyoknak is meg kell halni egyszer.
- Már azon fiam, édes gyermekem, nem segíthetek.
- Pedig én szeretném azt a birodalmat feltalálni, ahol a halálnak nincs hatalma.
- Ó fiam. Mit gondolsz szép derék legény létedre ilyen balgaságot?
- El is határoztam magamban, hogyha térdig el is vásik a lábam, akkor is addig megyek, míg megtalálom azt a birodalmat.
Szegény öreg király nagyon szerette volna lebeszélni a fiát.
- Látod édes fiam - mondta - ötven esztendeje vagyok király ebben az országban, sok bánatot láttam, sok halálos bajt tapasztaltam, de a te pörödnél nagyobbat soha. Kedves fiam, itt a koronám, itt a királyi székem: nézd csak, neked adom ezt a szép országot. Ülj ide a helyembe, fordítsd elméd emberi módra: élj és uralkodj, nézz és vidámodjál, szeress és szaporíts!
De a királyfi állhatatos maradt bánatában. Másnap reggel kardot kötött az oldalára s útnak eredt. Addig ment, addig ment a halhatatlanságra vágyó királyfi, míg egy irtóztató nagy hegy tövébe nem ért. Ott látott egy nagy fekete kant, amelyik a fekete orrával a hegy oldalát túrta.
- Jó napot te fekete kan! - mondta a királyfi.
A fekete kan egyet bökött a fején, egy nagy fekete király lett belőle.
- Addjon Isten'! - fogadta szívesen a köszöntést.
- Mit csinálsz ebben a hegyben fekete király? - kérdezte a királyfi.
- Én ezt a hegyet akarom szépen elegyenlíteni. - felelte a fekete király.
- Miért akarod ezt elegyenlíteni?
- Mert arra vagyok kárhoztatva, hogy én addig éljek minden magvammal együtt, míg ezt a hegyet a földdel egyenlővé nem teszem.
- És ha ezt megteszed, mi lesz?
- Akkor a többi hegyet is mind elhordom szerre a földkerekségen.
- És ha mind elhordod?
- Akkor békével meghalok.
A királyfi elgondolkozott.
- No de mára elég volt. - mondta a fekete király. - Gyere hozzám vacsorára, éjjeli Szállásra.
A királyfi vele ment. Volt a fekete királynak szép családja, felesége, leánya. Mindjárt asztalt terítettek s jó vacsorát tálaltak. Kérdi a fekete király a bor mellett ezután:
- Hát te hol jársz s merre, bujdosó királyfi?
Elmondja a királyfi, hogy ő a halhatatlanság országát keresi, azt a birodalmat, ahol a halálnak nincsen semmi hatalma.
- Látod-e közel jársz hozzá. - mondta a fekete király.
No a királykisasszony nagyon nézelődött a bujdosó királyfira, ő sem idegenkedett, tréfából még gyűrűt is cseréltek. A királyfi szinte elfelejtette a bánatát. De reggelre kelve felébredt benne a szomorúság. Jókor hajnalban, hogy a fekete király dologra indult, ő is talpra állott útra készen.
- Hová mégy te bujdosó királyfi?
- Megyek tovább, királyapám.
- Ejnye, hát nem elég neked annyi élet, amit én ígérek?
- Nem, nem elég, mert a vége mégis a halál.
Megébredt a szépséges királylány is, értette a szót. Kezet nyújtott a bujdosónak s azt mondta:
- No királyfi, ha a gyűrűm az ujjadra húztad, ne tedd le. Ma megfordítod úgy szállj mint a gondolat: ez az emlékezet gyűrűje.
Elbúcsúztak szépen, tovább ment a halhatatlanságra vágyó királyfi. Ment, ment, addig ment, míg a fellegekig nem ért. Ott egy aranypókot látott, amelyik aranyorsóval arany guzsalyról fonta a felleget.
- Jó napot te kis pók!
Erre a kis pók általbökött a fején és lett belőle egy fehér királyasszony.
- Jó napot te bujdosó királyfi!
- Mit művel felséges királyasszony?
- Ezt a felleget fonom le, hogy palástot szőjek a föld mezőinek.
- Minő palástot?
- Hát én arra vagyok ítélve egész családommal, hogy addig éljek, míg az egész földet beszövöm a tengerek fényes palástjával.
- S ha elkészül mi lesz?
- Akkor boldogan meghalok.
A királyfi elgondolkozott.
- De mára elég volt. - szólt a királyné - Jössz te hozzánk vacsorára, éjjeli szállásra?
A királyfi vele ment. Volt a királynének csudaszép otthona, gyönyörű leánya. S itt a királyfi még vidámabb és kedvesebb volt a vacsoránál. Tréfából aranypénzt cseréltek s elfeledte minden bánatát. De reggel amint a fehér királyné a dolgára ment, talpon volt a bujdosó királyfi is.
- Hová mégy te bujdosó királyfi?
- Megyek tovább, királyasszony.
- Ej, hát neked kevés az az élet, amit én ígérek?
- Kevés, kevés, mert a vége mégis a halál.
Azt mondja a szépséges királyi leány:
- Ó királyfi! Ha már aranypénzt cseréltünk, őrizd meg! Ha megpendíted, teljesedik a kívánságod, mert ez a kívánság aranya.
Tovább ment a halhatatlanságra vágyó királyfi. Addig ment, addig ment, míg el nem ért az égig érő fáig. Annak a leveleit csipdeste egy piros csőrű gerlicemadár.
- Jó napot te gerlicemadár!
A gerlicemadár átbökött a fején és lett belőle egy szépséges szép tündéri leány.
- Jó napot te bujdosó királyfi!
- Mit művelsz te tündéri leány?
- Én az idők fáját csipegetem. Arra vagyok ítélve, hogy addig éljek, míg minden levelét sorra le nem csípem.
- És akkor mi lesz?
- Akkor boldogan meghalok.
A királyfi elgondolkozott.
- De mára elég volt. - szólt a tündéri leány - Jer be hozzám vacsorára, éjjeli szállásra!
A királyfi vele ment. Tündéri háza volt a tündéri leánynak. Láthatatlan módon nyílt és zárult, foghatatlan módon terítettek, hordtak és érthetetlen boldogságban vidáman voltak. Csókot is cseréltek. De mikor reggel lett, munkára indult a tündéri leány. Vele indult a bujdosó királyfi is.
- Hová, hová te bujdosó királyfi?
- Megyek, megyek tovább tündéri leány.
- Kevés neked az az élet, amit én ígérek?
- Minden kevés, ha a vége mégis a halál.
Azt mondja a tündéri leány:
- No ha már csókot cseréltünk, szívnek szívet vissza ne adj! Az a csók a remény záloga. Ha a csók valaha felfakad a szádon, ennek ereje töltse be utolsó reménységedet!
Továbbment a halhatatlanságra vágyó királyfi. Addig ment, addig ment, míg a hétszínű ragyogó hídhoz ért, s azon át a föld felett libegő, víz felett lebegő fénypalotához jutott. A kastély királynéja az ablakban ült s látta a királyfit, aki nyitott szemmel és arccal felé fordulva jött egyenesen hozzá. A kastély királynéja kitárta karjait s elébe küldte szolgáló cselédeit, akik szárnyon hozták színe elé.
- KI VAGY TE KIRÁLYFI? MINŐ EMBER S MI JÁRÁSBÉLI LÉLEK?
- VAGYOK EZ S EZ KIRÁLY FIA, S JÁROM MINT LÉLEK TEST SZERINT AZ UTAT. Hogy felfedezzem az országot, hol a halálnak nincs hatalma.
- No jó helyen jársz. - mond a királyné - Mert én vagyok az élet és halhatatlanság királynéja. Itt már bátorságban vagy a halál ellen.
Egyszeriben leültette s jó szívvel látta a királyfit és csakhamar az asztalhoz hívta őt. Éppen tízezer esztendeig maradt ebben a fényes kastélyban a királyfi, de az oly hamar eltűnt, mint azelőtt fél esztendő. Mikor eltelt a tízezer esztendő, megfordítja az ujján a gyűrűt. Erre mintha otthon mulatott volna az apjával és anyjával, megszállta az emlékezet. S úgy utolérte a hazavágyódás, hogy amikor reggel felkelt tüstént jelentette az élet és halhatatlanság királynéjának, hogy haza akar menni, apját, anyját még egyszer meglátni.
- Jaj, te királyfi! Mit tettél föl az eszedbe? Hiszen apád, anyád éppen kilencezer-kilencszáz-kilenc esztendeje meghalt. Azoknak sem hírüket, sem porukat fel nem találod!
De nem tudta leverni a királyfit a szándékáról. Adott hát neki egy kristálykancsót tele életvízzel, hogy azzal öntse meg a földet, ahol sírjukat, porukat gondolja. S ők megébrednek. Elmegy a királyfi. Száll a földeken, mezőkön királyi apja hona felé. De íme már nem leli a helyet, mert a fekete kan mind eltúrta a hegyeket az ország határán, s ahol a földdel egyenlővé tette, ott a tenger kék palástját szőtte rá az aranypók. AMINT A KIRÁLYFI TŰNŐDVE JÁRT A VIZEK TETEJÉN S KÖNNYE HULLATÁSÁVAL SŰRÍTETTE A FÖLDÖN ÚSZÓ TENGEREKET, MEGSZÓLAL MÖGÖTTE EGY ÉLŐ HANG:
- Jó napot te bujdosó királyfi!
- Jó napot. Ki vagy? - fordult oda.
- Én a halál vagyok. - vigyorodott rá a vén halál. - Éppen tízezer esztendeje kereslek.
Megismeri a királyfi az öreg halált. Kapja a zsebében lévő aranyat, megcsendíti az ujján levő gyűrűjén azzal az erős kívánsággal, hogy azonnal a halhatatlanság királynéjánál legyen. Ott is lett azon nyomban. Igen, de a halál olyan sebesen vágtatott utána, hogy mikor a halhatatlanság kertjének szélén egyik lábát betette, a másikat, a bal bokáját elkapta a halál.
- Megállj! Enyém vagy! - kiáltotta.
De már akkor észrevette a halhatatlanság királynéja a dolgot s karolta belülről a királyfit. Pirongatta a halált, hogy mit keres az ő országában, mikor ott hatalma nincsen.
- Fél lába a markomban van, ez az enyém! - válaszolta a halál.
- De a feje és a szíve mindenképpen az enyém. Mi hasznod, ha elhasítjuk? Gyere, fogadással döntsünk.
A halál ráállott. Akkor a királyné azt javasolta, hogy ő a királyfit feldobja a hetedik égig. Ha olyan egyenesen tudja dobni, hogy visszafelé a várba esik, akkor legyen az övé, ha kívül esik, legyen a halálé. Megnézi a halál a várat. Látja milyen kicsi a nagy mindenséghez képest. Azt mondja: jó. Akkor a királyné fogja a királyfit mint egy labdát s úgy fölrúgja a hetedik égig, hogy egyszeriben olyan lett a királyfi mint egy kis fekete patkány, mint egy kis fehér galamb, mint egy kicsi aranypók, semmi se lett. Míg repült, repült felfelé a királyfi, felfakadt a száján a reménység csókja s ezt mondja:
- Uramisten. Így labdáznak velem. Legyek inkább csillaggá a többi csillag között.
Rögtön betelt a reménysége s egy kis csillaggá lett  a többi között. Elkezdett szállni a csillagok között. Nézzétek csak! Ott repül az égen. Éppen ott, a fejed fölött.
A halál és a halhatatlanság meg még most is nézi, ha meg nem halt...
Itt a vége? Fuss el véle!

Személyes

Mint látjátok ez a blog nem veszi fel a rohanó élet ritmusát. Most is azért írok, mert tegnap óta beszorított az eső a lakásba. Itt a tavasz! Remélem ti is érzitek ezt a hatalmas növekedési erőt. Ha kiülnék a kertbe, látnám ahogy nő a fű. Már van friss teám is. A pemetefű és a fehér üröm hajtott ki először. Ma már pongyola pitypang levél is van leszedhető nagyságban. Akinek tavaszi fáradtsága van, annak ajánlom az Isten, más néven a természet erejét. És megérkeztünk kedvenc témámhoz, az Istenhez. Az idei tél sok felismerést hozott számomra, ugyanis önismeretbe fogtam az ősszel és ez bár életem végéig eltart, most tavasszal egy pihenőt tartok.

Önismeret. Értjük a szót, tudjuk miről van szó, de az a kérdés hányan művelik. Hányunknak társul hozzá a fájdalom, a sírás, majd a megkönnyebbülés érzése? Remélem sokaknak. A boldogsághoz az út a fájdalmon és a könnyeken át vezet. 

Az önismeret kapcsán a hitről írok. Szerintem itt is van arany közép út a pszichológus gondolkodók és a keresztény vallások tanításai között. Nagyon sok igazság van a pszichológia tudományban. Az elcsúszást ott látom, hogy amire nem tud magyarázatot adni, azt a tudatalattival magyarázza, vagy a közös tudatalattival és egyebekkel. Szerintem itt is az is-is törvény működik. Fel lehet tenni azt a kérdést, hogy: ha te lennél a saját őrangyalod, akkor hogyan próbálnád magadat figyelmeztetni úgy, hogy egyrészt ne sérüljön a szabad akarat törvénye, másrészről ne jöjj rá, hogy létezel, mármint az őrangyal? A vége önmagába bonyolódott. Vagyis az ember ne tudja biztosan, hogy létezik Mennyei világ. Sejtheti, de az életét földi emberként, emlékezet vesztve kell leélnie. Szerintem egyértelmű, hogy a tudatunkon keresztül az agyunkat használva szólítanak meg odaátról. Nekem ezt az támasztja alá, hogy így tapasztalom. Kicsit pontosabban is megfogalmazom. Az egyik irányzat azt mondja minden a tudatunk, vagyis a fizikai agyunk eredménye. Szerinte ha nem vagyunk tudatunknál, akkor is a tudatunk dolgozik. Vagyis soha nem kapcsol ki. Ebbe még az is belefér, hogy fizikailag távol levő dolgokról is tudomást szerezhetünk. Ez a közös tudatalatti. A másik irányzat szerint szinte minden fura dolog Istentől származik. E kettő között van szerintem az arany közép út. Véleményem szerint Isten nem úgy és nem annyira szól bele az életünkbe, mint ahogy sokszor hallom. Például elkéstem valahonnan, erre azt mondom ennek így kellett lennie, ez Isten akarata. Ez felelősség áthárítás. Ami persze nem zárja ki, hogy lehet olyan eset, amikor mondjuk éppen le kell késnem egy repülőt. Másik példa. Mondjuk elvált szülők gyereke vagyok és 40 évesen két gyerekkel elválok a házastársamtól. Ebben az esetben érdemesebb önmagamba néznem, mint kifelé az Isten felé mutogatnom. És hogy félreértés ne essék ideírom, hogy imádkozni, a kapcsolatot tartani Istennel mindig ajánlatos. Minden helyzetben. Csak az nem mindegy milyen hozzáállással tesszük. Felvállaljuk-e saját tetteinkért a felelősséget? Ha igen, érdemes ilyen hozzáállással útmutatást, segítséget kérni. Itt már csak az a nagy kérdés honnan jön a válasz, kitől hogyan kértük, de ebbe most nem megyek bele.

Visszatérve a pszichológiához azzal is találkoztam, hogy ha így mondja túlzottan elmosódnak az ÉN határok, akkor kezdődnek az elmebetegségek. Akkor gondok vannak a normalitással. Ez tiszta sor. De pont ezen a határon vannak azok a szent életűnek tartott emberek, akiknek elmosódtak az én határai (tudományosan fogalmazva) de mégsem tekintették nem normálisnak őket. Az életben az emberek között megállták a helyüket miközben látomásaik voltak, testen kívüli utazásokat tettek, gyógyítók is lehettek, stigmák jelentek meg a testükön, stb. Hogy is van ez akkor? Az egyik esetben mellékhatásként nem normális, bolond lesz az ember, a másik esetben Szent. Nagy különbség. Szerintem az agyban is más kell, hogy történjen mindkét esetben.

Az biztos, hogy a nagyon sok mindenre képes emberi agyunk. Erről most mást nem írok. Én sem tudom a tutit.
 

Végül leírok néhány kérdést. Lehet a válaszon is gondolkodni, de azon is te milyen kérdést tennél fel amire mi a válasz!

- Az álmaimat a valósághoz képest mennyire érzem valóságosnak? Mennyire élem meg valóságnak?

- Miért van szükségem alvásra? Álomra?

- Tudom-e magamról, hogy napközben mikor milyen agyi állapotban vagyok?

- Hogyan kezelem a kisebb napi stressz helyzeteket? Mennyire vagyok benne tudatos? Tudatosnak kell-e lennem?

- Meg tudom-e fogalmazni önmagam a hét generációs családomban?

- Életemet fizikai szinten igazítom-e az Isteni RENDhez?

- Életemben mi a fontossági sorrend? Mi szerepel az első 3 helyen?

- Kit szolgálnak a vágyaim?

- Milyen kapcsolatban vagyok a vágyaimmal?

- Elképzelem, hogy örülök. (Most mosolyogsz-e?)

- Szép vagy. Elhiszed-e?

Remélem mindannyian gyönyörűek vagytok, csillog a szemetek.