Üdvözlök mindenkit. Ma is gyönyörű napra virradtunk. Szép őszünk van. Már lassan vége a befőző szezonnak. Tele a pince zöldséggel, gyümölccsel, savanyodik a savanyú káposzta, erjed az ecet. A mélyhűtőben vannak a kisebb, nem télálló csirkék is. A téli tüzelő az udvaron várja a telet. Csodálatos ez a sokféleség amivel felkészülhet az ember a szűkösebb időkre. Minden megvan bőséggel ami a boldog megélhetéshez kell.
És ebben az Isten áldotta környezetben sokszor hallom a panasz szavát. Úgy kezdődik, hogy nincs elég… Aztán legtöbbször két dologgal folytatódik. Pénz és idő. Szerintem pénzt túl sokat nyomtatnak a nyomdákban. Ma már szinte korlátlanul is. Az idő meg nem állt még meg. Mindig van, halad, csak a földi életünk vége jelenti a korlátot. A kulcsszó lehet a beosztás és a vágyak korlátozása. Ha ezen elkezdünk gondolkozni, hogy mik is a vágyaink, mindjárt felvetődik az a gondolat is, hogy miért rossz az a vágyam, hogy városban lakjak, magas sarkú cipőt hordjak, hogy kínai fokhagymát vegyek, télen narancsot, banánt vegyek a gyereknek, naponta bőséges vízben fürödjek, este későig villanyfénynél fennmaradjak. Próbáltam érinteni a különböző helyzeteket. Villanyszámla, vízszámla, élelmiszer, ruházat költsége és a távolból behozott áruk vásárlása.
Ezek a dolgok mind-mind azért tudnak működni elég sokáig elég sok embernek, mert akkora a BŐSÉG a világon. Isten a Földet úgy teremtette, hogy hatalmas bőséget adott. Ez a mostani elfogadott pazarló életmód nagyon sok embernek működik. A gond azoknál jelentkezik, akiknek nincs elég pénzük erre. Ők adják a lehetőséget visszatérni Isten által megadott életmódra. Ők tanulják újra a természettel közös életmódot. Én is közéjük tartozom. Tanulom a mindennapi élethez tartozó dolgokat és a kapcsolatot a természettel. Kapcsolatot a természetet fenntartó szellemvilággal.
Jó pár éve érzem a belső nyomást, hogy amit tudok, azt folyamatosan adjam is át. Nagyon sok dolog elvégezhető városban is és munka mellett is. Véleményem szerint nem kell ahhoz betegnek lenni, hogy változtasson az ember a hozzáállásán. Nagy örömöt jelent és magabiztosságot az, amikor az ember el tud készíteni 10 kg savanyú káposztát. Mi a férjemmel amikor elkészült az első 10 kg káposztánk annyira boldogok voltunk, hogy pár nap alatt szétosztottuk.A kenyérsütést is ajánlom az embereknek. Én úgy vagyok a kenyérrel, hogy a vásárolt kenyeret csak eszem, eszem, de nem lakom jól tőle. Magam kis malmon őrlöm a búzát, ahhoz keverek bolti fehér lisztet és ebből lesz a laktató kenyér. És a kalács, a lángos, a pizza, a süti. A sütéshez pont megfelel a gázos, vagy a villany sütő.
Körülbelül itt szoktam hallani azt, hogy én is imádom a házi kenyeret, a nagymamám is sütött még, de nekem nincs erre időm. Igen. Az idő valóban nagyon személyes, relatív, mégis van olyan része, ami megfogható. Például egy nap 24 óra, vannak hónapok, évszakok, évek. Ami általában gondot okoz, az a napi és heti idő. Hogyan oldja meg a háziasszony, hogy hetente kenyeret süssön és minden másra is maradjon ideje? A jó hír az, hogy megoldható, mert a világ így van megteremtve. A rossz hír az, hogy nem megy egy csapásra. Időt és energiát kell szánni arra, hogy bőven legyen ideje az embernek. Amennyi idő kell hozzá, az mindenkinek van, az energia a kérdéses. Mennyire vagyunk elszántak? Szerintem ez a kulcs kérdés. Lehet, hogy beletelik egy pár évbe, míg át tudjuk alakítani a körülményeinket. Fontos, hogy mit tekintünk fontosnak. Hogyan akarjuk leélni az életünket.
Ezt a gondolatmenetet kicsit függőben fejezem be, vagy hagyom abba.