Gyerekkoromban mindent magamból kiindulva értékeltem.Pl. ha veszekednek a szüleim, az biztos miattam van. Felnőttem és arra tanítottak, hogy ez nem jó, ez nem így van. Erre jött Ho' Opponopono és azt mondta, mégis minden miattunk van és remek gyógyító rendszer alakult ki.
Gyerekkoromban sokat mosolyogtam, nevettem. Azt mondták ne gyerekeskedjek annyit, komolyodjak meg. Erre fel azt látom, hogy felnőtt nevető csoportok alakulnak és remekül oldanak, gyógyítanak vele.
Gyerekkoromban sokat játszottam, felnőttként ez ez kicsit ciki volt. Azt látom, hogy játékkal gyógyítanak, oldanak, felszabadítanak felnőtteket.
Gyerekkoromban sok volt az érintés. Felnőttként csak nagyon
szabályozottan érinthetünk. Azt látom, hogy nagy kereslet van az
érintésre. Fizetünk érte.
Gyerekkoromban szépnek láttam a világot. Felnőttként nagyon kegyetlennek láttam a világot. Öregként újra szépnek és tökéletesnek látom a világot.
Az iskolában azt tanították, hogy van az ásványvilág, a növényvilág, az állatvilág és az ember. Most azt látom, hogy az ember az állatvilághoz tartozik azzal a különbséggel, hogy megszakadt a környezetével a kapcsolata. Leginkább az élősködőkhöz hasonlít. 18 évesen azt is észrevettem, hogy a gombák nem növények és nem állatok. Azóta más átmeneti életformáról is hallottam.
Gyermekkoromban arra tanítottak, hogy szeressem az embereket. Mikor elkezdtem szeretni őket, azt mondták, hogy így csak a családtagokat, rokonokat szeressem. Ez nagy törés volt az életemben. Ahogy éltem az életem a szeretett rokonságtól rossz dolgokat IS kaptam. A többi embertől meg kaptam nagyon jó dolgokat IS. Gyerekként egyformán tudtam szeretni. Most is.
Egy fontos dolog jobb most, mit gyerek koromban. Ez a haláltól való félelem. Gyerekként rettegtem meghalni. Felnőttként el tudtam fogadni és úgy általában nem félni a haláltól. 50 felé volt egy halál-közeli-félelmi konfliktusom. Nem szálltam szembe a halállal, hanem elfogadtam.
Jafet lánya vagyok, a javító-mintaadó feladatot kapott embereké. Látom, ahogy termelnek, szaporodnak Kám (kimenő) fiai. Látom ahogy törnek-zúznak, szaporodnak Sém (semmisítő) fiai. Ez az Ő dolguk. Én úgy élek, hogy büszke lehessek az életemre a lehető legkevesebb megbánással.
Gyerekkoromban szépnek láttam a világot. Felnőttként nagyon kegyetlennek láttam a világot. Öregként újra szépnek és tökéletesnek látom a világot.
Az iskolában azt tanították, hogy van az ásványvilág, a növényvilág, az állatvilág és az ember. Most azt látom, hogy az ember az állatvilághoz tartozik azzal a különbséggel, hogy megszakadt a környezetével a kapcsolata. Leginkább az élősködőkhöz hasonlít. 18 évesen azt is észrevettem, hogy a gombák nem növények és nem állatok. Azóta más átmeneti életformáról is hallottam.
Gyermekkoromban arra tanítottak, hogy szeressem az embereket. Mikor elkezdtem szeretni őket, azt mondták, hogy így csak a családtagokat, rokonokat szeressem. Ez nagy törés volt az életemben. Ahogy éltem az életem a szeretett rokonságtól rossz dolgokat IS kaptam. A többi embertől meg kaptam nagyon jó dolgokat IS. Gyerekként egyformán tudtam szeretni. Most is.
Egy fontos dolog jobb most, mit gyerek koromban. Ez a haláltól való félelem. Gyerekként rettegtem meghalni. Felnőttként el tudtam fogadni és úgy általában nem félni a haláltól. 50 felé volt egy halál-közeli-félelmi konfliktusom. Nem szálltam szembe a halállal, hanem elfogadtam.
Jafet lánya vagyok, a javító-mintaadó feladatot kapott embereké. Látom, ahogy termelnek, szaporodnak Kám (kimenő) fiai. Látom ahogy törnek-zúznak, szaporodnak Sém (semmisítő) fiai. Ez az Ő dolguk. Én úgy élek, hogy büszke lehessek az életemre a lehető legkevesebb megbánással.
