Újra és újra havon járok

és nem csak én

fiatal Matyó

Ezeket a képeket Matyó tesóinak küldöm szeretettel. 

Gondolatok

Életem során több visszatérő gondolatom van, amiket újra átgondolok. Van egy mondás: a pokolba vezető út jó szándékkal van kirakva. Nem értettem, hogy a mindig igazságokat megfogalmazó közmondások közé hogy került be egy ilyen önellentmondás. Már bőven felnőtt voltam, amikor megértettem. Ehhez jó párszor meg kellett kapnom azt a csodálkozó mondatot, hogy "Nem értem, én csak jót akartam." Ilyenkor hiába kérdeztem bármi logikusat, természeteset, mindig irracionális választ kaptam. Most már tudom nem csak látvány pékség van, hanem látvány jó szándék is.

Van egy másik vissza-vissza térő témám. Ez a megbocsátás. Mindig ütközött a belső meggyőződésem a külvilágtól kapott megerősítésekkel. Például gyerekként valaki bántott, védekeztem, mire lett ordítás, veszekedés, sírás, egyebek. Ilyenkor jött a felnőtt, szembeállított minket egymással és azt mondta bocsássunk meg egymásnak, vágjunk hozzá jó képet. Nekem ez azt jelentette, hogy fogadjam el jónak azt, ha bántanak. Felnőtt fejjel már pontosabb magyarázatot kaptam, de akkor sem értettem mit jelent megbocsátani valakinek. Most sem értem. Tegyük fel valaki nekem szándékosan bajt okoz. Ezt a cselekedetet továbbra is tarthatom rossznak. Meg is védhetem magam normális keretek között. Haragudhatok is rá, hiszen az is teljesen természetes reakció. Mivel normális ember vagyok, ezért nem maradok meg a haragomban. Megvédem magam, de nem verem le rajta a sérelmemet. Mit jelent ilyenkor megbocsátani? Szerintem semmit. A megbocsátás azoknak szól, akik beleragadnak a haragba, a bosszúba, az önsajnálatba. Sokáig úgy értelmeztem a megbocsátást, hogy ki kell békülnöm a bántalmazóval, új esélyt kell adnom. Most már tudom, hogy mindig a helyzet határozza meg a dolgokat. Van úgy, hogy nem békülök ki saját magam védelme miatt. Van úgy, hogy új esélyt sem adok, hiszen bolondság lenne ugyanabba a hibába esni újra és újra. Arról nem is beszélve, hogy ha azt jelzem vissza a bántalmazónak, hogy csak jó következmények vannak, miért hagyná abba a bántást?  Meg kell vizsgálnom azt is, hogy miért olyan sikeres a vallás és a pszichológia a begbocsáttatásban. Azt látom, hogy az állandó haragtól, vagyis a beragadástól mentesítenek. A bosszúállástól is. Tehát körbe értem.

Vannak gyereknevelési mondatok, melyek igencsak hazavágják a gyerekeket, akik komolyan veszik a felnőtteket.
- Embert faragok belőled.
Talán ez a leghorrorisztikusabb mondat a faragás miatt. Még az is felmerülhet, hogy az apja mondjuk egy bakkecske. 
- Ne gyerekeskedj!
Ebből világosan kiderül, hogy a 7 éves Pistikét már felnőttnek nézik.
- Vedd fel a sapkát, mert megfázol!
Borzalmas ráolvasás. Nem csoda, hogy ennyire népszerű az influenza.
- Süket vagy? Vak vagy?
Ez is ráolvasás, nem enyhít a kérdőjel.
- Ne csináld ezt, mert eltöröm a kezed!
Szerencsére ez a mondat manapság már nem divatos.
- Eszem a szádat.
Ezt is ritkán hallani. Akkor mondják főleg egészen kicsiknek, ha nagyon aranyosak. Ekkor már ért a gyerek, bár nem beszél. Tudja mit jelent, vagy mégsem azt jelenti? A nagyobbak jobban megijednek ettől.

Más témával folytatom a gondolkozást. Ez az étkezés. Egy nagyon egyszerű, mondhatni banális dologra jöttem rá. Nincs szükségünk főtt táplálékra az élethez. A főzéssel előpuhítjuk az ételt, hogy nekünk kevesebb munkánk legyen vele, de ezért nagy árat fizetünk. Az ételünk ugyan életben tart bennünket, de nem szolgálja az életünket.Szerencsés esetben nem árt, szerencsétlen esetben károsít. Mennyiségi, minőségi kérdés.

Vannak még gondolataim. Most ennyit teszek közzé.