Miközben alig várom, hogy eljöjjön a befőzés ideje, a befőzést mégis spórolósan oldom meg. Az én saját energiámmal spórolok.
Leírom a lusta kertészkedésem után a lusta lekvár készítésemet.
Este a száraz lábost ecettel kiecetezem, beleöntöm a mosott magozott gyümölcsöt, majd NEM KEVER MEG. Kb 10 kg gyümölcs kell ahhoz, hogy egész éjjel mehessen. Nagyon kicsi lángra rakom. Így megy egész éjjel. Reggelre bebarnul a teteje és úgy látszik a leve, mint a képen. Nem keverem meg, hanem merőkanállal lemerem a levét. Elég sok lesz. Ez egy tömény nem rostos gyümölcslé. Félreteszem. Mikor már kész a lekvár, ezt is befőzhetem cukorral ivólének.
Vissza a lekvárhoz. Megy alatta a kicsi láng, már nagyon sűrű. Beleteszem a cukrot és elkeverem. Belekeverem a barna tetejét is. Alatta a kajszi megtartja a gyönyörű sárga színét. Innentől folyamatosan kell kevergetni. Mikor már nagyon rotyog, üvegekbe teszem. Ennek is több variációja van. Én az utóbbi időben vizes dunsztot csinálok. A lekváros/befőttes üvegeket egy nagy lábosba teszem és nyakukig felöntöm vízzel. Nagy lángot gyújtok alájuk és így forralom. A csavaros tető ilyenkor már rajtuk van, a celofánt a vége felé teszem rájuk. Kiveszem a vízből őket és hagyom hamar lehűlni.
Nagyon szeretem ezt csinálni. A legveszélyesebb része a kevergetés. Ilyenkor néhányszor rámfröccsen a forró lekvár. Pont ezért hagyom éjszaka magára. Csinálja meg magát! Nekem ne kelljen órákig ott állni mellette és a végén még meg is égni!
Nemsokára jön a szilva befőzés. Nagyon jó lesz! Ezzel a módszerrel készítettem már cseresznye és meggy lekvárt is. Azok is jó sűrűek lettek, csak az összekötő anyag hiányzott belőlük.
Továbbra is minden jót kívánok!
Kamilla
