Három ének

Rájöttem, hogy nem tudjátok a gondolataimat olvasni. Ezért írok pár sort az énekekhez. 

Benne vagyunk a novemberben. Hagyományunk szerint már advent van. A mai egyházak és a TV szerint még nem. Szerintük elég minél rövidebb adventet tartani és abban nem Jézus születésére várni, hanem rohanni és vásárolni. Én ezeket az énekeket azért teszem fel a blogra, hogy emlékeztessek. A nagyon is átlagos hangommal itt-ott hamiskásan eléneklek ismert, vagy kevésbé ismert népdalokat, népénekeket. Az éneklés a lelkemből fakad felvidít, vígasztal, gyógyít, rendez. Ez történik velem, ha énekelek. Hiába nem tökéletes a ritmus, mégis rendeződöm általa. Ajánlom mindenkinek, hogy énekeljen. Ez is a sok-sok ingyen gyógyszer egyike.

Két szép ének

Novemberi képek

Most kevesebb szóval, több képpel üzenek. Az első képen az én kis Újszövetségem van.

 

A következő képek a bárányos Jézust mutatják és a környezetét. Bugyi mellett található. Igazi imádságra való hely. Átmenet az Isten alkotta természeti környezet és az épített környezet között. Véleményem szerint érdemes felkeresni ezt a helyet távolabbról is.

    

 

Mostanában elkezdtem fényképezni a természetet a bloghoz. Általában a kertünkben fényképezek. Meglátok valami szépet, vagy valami változást, kiszaladok és lefényképezem. 

Kertünk miniatűr vizi világa. A nád már elszáradt, pödrődnek a tündérrózsa levelei. A vízben a halak készülődnek a télre. 

 

 Ez a császárfa.

Legvégül a vége fa. Közismertebb nevén füge fa. (ez bokor) Ha valaki nem érti miért vége fa a füge fa, az a magyar nyelvet segítségül hívva kis gondolkozás után megértheti.