Idén nyáron újra feltaláltam a spanyol viaszt. Azt már tudtam, hogy a baromfiaink egy év alatt nőnek fel és soha nem lesz olyan puha a húsuk, hogy rántott csirkét készíthessek belőlük. Ha bort kellene hozzájuk választani, a fehér szóba sem jöhet. Minimum a rozé.
De.
Arra csak most jöttem rá, hogy a zöldséges kertem is ugyanígy működik. Nem lesznek olyan korán, olyan nagy és olyan külalakú zöldségeim, mint amire gondoltam. Olyanok lesznek, mint amit az adott föld minden évben adni tud. Csak úgy lesz nagyobb, szebb, ha kívülről adok hozzá valamit. Az a kérdés, hogy mit és mennyit adok hozzá.
Szeretném a kőolajat és a mérgezett vizet elkerülni. Marad a takarásos gazdálkodás.
A következő képen a karalábét palántának vettem. Egyszeri gazolás, semmi egyéb mellett ilyen lett.
A paprika így nézett ki június végén.
Közelebbről jobban néz ki.
A paradicsom már jóval jobban bírja a nomád körülményeket. Őket sem locsoltam, de odafigyeltem a palánták kiültetésénél. A palánta csúcsát hagytam csak a föld felett. A többi a földbe került és így sokkal nagyobb gyökérzete lett. A fajta is jó. Nem kapható kereskedelmi forgalomban.
És végül egy kép a bronzpulyka pipiről.
Már újabb tojásokon ül az anyja. Nem is tudom mi lesz velünk. Van egy felnőtt pár, 8 ekkora és 12 tojás a tojó alatt. Vendégeket kell hívnom:-)
