Tegnap volt Vízkereszt, nagyon jól telt. Most azt írom le milyen tapasztalataim, megoldásaim vannak a téli életmód kapcsán. A kiindulási pont az, hogy minél jobban visszatérjek az Isteni-természeti törvényekhez. Úgy éljek ahogy élni-halni érdemes. Hogy boldogan tudjak élni és boldogan tudjak meghalni.
A téllel kapcsolatban az egyik alapelv, hogy ez a pihenés ideje. A gyakorlatban ezt úgy oldom meg, hogy többet alszom és az aktív időszakom a fényes nappalokhoz kötődik. Szürkületkor (férjemmel) bezárjuk a tyúkokat, ezután a lakásban vagyunk. Én főleg kézimunkázom. Ez a természetes fényhez kötődés árnyékot is von maga után. Ahogy fogy a fény, úgy szűkülök be, kezd elmenni a kedvem minden közösségi találkozótól. Ilyenkor erőt veszek magamon és elmegyek itthonról. Idén is többször énekeltünk a katolikus közösséggel karácsonykor. Voltak próbák és fellépések. Nagy lelki erőt adnak ezek az alkalmak ilyen fényszűkös időszakban.
A másik alapelv az étkezéssel kapcsolatos. Azt együk ami van. Nagyon egyszerű. Ősszel betárazunk és tavasz végéig azt esszük. Tavasszal megindul a növényi élet, de még nincs termés. Ekkor az ősszel elrejtett dughagyma erősít meg. Visszatérve a télre ami saját alma, körte termett, azt azonnal megettük, így szedd magad almát szedtünk 100 Ft-ért kilóját. Ez az alma májusig kitart, mert mi szedtük a fáról és nem dobáltuk össze-vissza. Vettünk 50 kg helyben gyalult káposztát is, ebből lett a savanyú káposzta. Hogy mindig friss, jó káposztánk legyen, kétféle változtatást tettünk a hagyományoshoz képest. Az egyik az, hogy erős szemetes zsákokba rakjuk le a káposztát és a végén légmentesen jól becsavarjuk a tetejét, erre rakunk köveket. Az is jó, ha a lé kicsit kifolyik a zsák száján, így biztosan légmentes. A káposztát nem "indítjuk el" melegben, hanem rögtön a pincébe kerül. A másik változat szerint 5 literes üvegekbe rakjuk a káposztát. Ez jobb, mert mégsem műanyag, csak több üveg kell. Vannak csehszlovák savanyító cserépedényeink is. Ezek annak idején nem váltak be. A tetejeik nem működtek megfelelően. Helyükbe műanyag kis lavórt, vagy dobozt kell vízbe állítani. Így nem romlik meg alatta a káposzta. A káposzta nehéz étel. Mondják. Éppen ezért könnyíteni kell. Savanyításkor sok köménymagot teszek bele. Ha főzöm, gyakran főzök belőle levest. Így nagyon finom, de kevesebb káposztát eszünk. Van olyan előnye is a savanyú káposztának, hogy savanyú. A túlzottan egyoldalú sós-édes étrendbe behozza a savanyú ízt. Van egy másik savanyú íz, ami az őszhöz kapcsolódik. Ez az ecet. Érdemes egész évben fogyasztani. Univerzális gyógyszerként is hat. Ősszel készítem az almaecetet modern módon. Megpucolom és gyümölcscentrifugán levet készítek. Ezt vásznon még átszűröm. A megmaradt alma nagyon finom! Abból sütemény lesz. Mivel én kb. 10 kg almából készítek ecetet, így elég sokat le is fagyasztok. (Be is lehetne főzni) Az egyik legegyszerűbb süti belőle úgy készül, hogy keményítővel, ízesítőkkel (cukor, fahéj) összefőzöm, tálba öntöm, mikor megdermed vágni lehet a süteményt. Én keserű csokival a tetején szeretem. Visszatérve az ecethez. Megvan az almalé, ezt széles szájú nagyobbacska üvegekbe öntöm és szalvétával takarom be a tetejét. Hűvös helyen tárolom. Időszakosan át kell fejteni. A megromlott tetejével nem kell foglalkozni. Egy idő után már nem képződik semmi a tetején. Ekkorra lesz finom az ecet. A tavaji ecetem majd' egy év alatt lett elég savanyú. Az ideit édesebb almából készítettem. Így gyorsabb. Nagyon szép színe van és az ételeknek nagyon finom ízt ad. Lehet tenni a levesekbe, a főzelékekbe belőle.
Az őszi betárazás folytatódott a krumplival, vöröshagymával, lila hagymával, fokhagymával. Répát nem találtam szépet a piacon, a termésünk elég kicsi lett, így azt nem tudtam elrakni. Levesekbe van jó pár fás karalábé saját termés és néhány kicsi zeller. Babot vetettünk a kukorica közé, de nem lett belőle semmi, ahogy a tök termés is nagyon gyenge lett. A babot, lencsét fokozatosan veszem az árpa gyönggyel együtt. Tököt ősszel vettem. A sima főzeléktököt decemberig tudtam eltárolni, sütőtök van még bőven. Cserépkályhával fűtünk és van benne egy főzőfülke. Itt készül a sült tök és minden egyéb is. A téli főzés így a fűtéssel együtt megoldott. Jóformán csak a kávé és a tea készül rezsón. A sütőtökhöz is van egy ötlet. Nagyon jó étel, de sütőben készíteni elég drága mulatság. A megoldás a sütőtök leves. Ez tényleg finom! Nem írok receptet, mert inkább kóstolás útján terjed. Ezekhez az ételekhez jön még a nyáron eltett befőtt, lekvár mennyiség. A gyümölcsök mellett a paradicsom darabosan, héjjal, héj nélkül, lének héj nélkül. A lecsó mostanában keserű lett nekem, így nem teszek el bár nagyon szeretjük. Kevésbé ismert a zöld dió befőtt. Nagynéném találmánya a zöld dió tiramisu. Igazán finom édesség. Ennyiféle étellel nem érzem egyhangúnak a téli étkezést. Van hozzá hús is. Friss, füstölt, kolbász és szalonna. Ezekre most nem térek ki. Az ételek általában a leves és főzelék közötti állapotban vannak. Így elég laktatóak és finomak is. Olajban sült ételeket ritkán készítek. Ilyenkor még a palacsinta is annak számít. Beteríti olajszaggal a jól befűtött lakást.
Bár egész évre szól, megemlítem a kenyeret. Alap étel. Hol élesztővel, hol kovásszal készítem. Néha fehéret, gyakrabban kevertet. Van egy egyszemű ősbúza, az alakor. Ebből őrlök le valamennyit és a kókai malomban vett fehér liszthez keverem. Nagyon finom kenyér lesz belőle. Érdekes íze van. A kenyérhez is írok tapasztalatot. Többször megtörtént velem, hogy megfeledkeztem a bedagasztott tésztáról. Ilyenkor jó nagyra kelt meg és egy kéreg megszáradt a tetején. Ezt óvatosan leszedem és elrakom kovásznak. A többi megy kenyérnek. Ha túl kevés marad, az udvaron kisütöm lángosnak vagy olajban, vagy kemencében. Szoktam olyan kérdést kapni, hogy mit eszel a kenyérrel, ha ezt és azt nem. A közértes pultokban lévő dolgokról nekem sokáig tartott leszokni. Az íze és a megszokás miatt. Én a saját magam sütötte kenyeret még üresen is szeretem és nem unom meg. Minden nap képes vagyok zsíros kenyeret enni. Szeretem. A szalonnát is, de az túl nehéz nekem. Ez a saját kenyér elég laktató, így nem lesz éhes utána az ember. Az ízorgiát, evési élvezetet kell valahogy kezelni. Érdemes hosszú távra beállni és olyat vállalni, ami megy.
Nem említettem a tojást. Szintén egész éves élelem, de azért télire el kell tárolni őket. A búza és a meszes víz a legjobb. Mi az idén jó párat lefagyasztottunk, mert időnként a nagy melegben máshova tojtak a tyúkok. Mire kifigyeltük és megtaláltuk, már volt vagy 30-40 tojás ki tudja milyen állapotban. Ezeket inkább lefagyasztottuk. Megrepednek fagyáskor és a sárgájuk összeáll, ezért leginkább főtt tojás készül belőlük.
Befejezésül egy idén téli elfoglaltságomat írom le. Ez a komposzt WC bevezetése, megismerése, megszokása volt. Mielőtt rozsdamentes vödröt vennék ülőkével, gondoltam megnézem egyáltalán hogyan működik a dolog. Egy nagyobbacska építkezési vödör volt a kiszemelt darab amire ráillett egy fém kutya itató edény. Volt itthon két zsák forgácsunk és pont ősszel kaptunk ajándékba még 10 zsákkal. Minden feltétel adott volt. Nekikezdtem használni ezt a komposztáló WC-t. Ráülni nem volt érdemes, annyira vágta a combomat a vödör széle. Ezt egy idő után meguntam és egy lambéria darabot raktam keresztbe a vödrön. Most ezen ülök. Kényelmesebb volt a rendes ülőkén ülni, de vállalom a nehézségeket. Már van az udvaron egy komposzt WC halom. Nem feltűnő, faforgács halomnak látszik. Tavasszal az esővíz-ivóvíz témát oldjuk meg hűen követve az előttünk járók jó példáit.
Hej regő rejtem...
a kökényszörpről katica nélkül nem is írtam
