Személyes

Mint látjátok ez a blog nem veszi fel a rohanó élet ritmusát. Most is azért írok, mert tegnap óta beszorított az eső a lakásba. Itt a tavasz! Remélem ti is érzitek ezt a hatalmas növekedési erőt. Ha kiülnék a kertbe, látnám ahogy nő a fű. Már van friss teám is. A pemetefű és a fehér üröm hajtott ki először. Ma már pongyola pitypang levél is van leszedhető nagyságban. Akinek tavaszi fáradtsága van, annak ajánlom az Isten, más néven a természet erejét. És megérkeztünk kedvenc témámhoz, az Istenhez. Az idei tél sok felismerést hozott számomra, ugyanis önismeretbe fogtam az ősszel és ez bár életem végéig eltart, most tavasszal egy pihenőt tartok.

Önismeret. Értjük a szót, tudjuk miről van szó, de az a kérdés hányan művelik. Hányunknak társul hozzá a fájdalom, a sírás, majd a megkönnyebbülés érzése? Remélem sokaknak. A boldogsághoz az út a fájdalmon és a könnyeken át vezet. 

Az önismeret kapcsán a hitről írok. Szerintem itt is van arany közép út a pszichológus gondolkodók és a keresztény vallások tanításai között. Nagyon sok igazság van a pszichológia tudományban. Az elcsúszást ott látom, hogy amire nem tud magyarázatot adni, azt a tudatalattival magyarázza, vagy a közös tudatalattival és egyebekkel. Szerintem itt is az is-is törvény működik. Fel lehet tenni azt a kérdést, hogy: ha te lennél a saját őrangyalod, akkor hogyan próbálnád magadat figyelmeztetni úgy, hogy egyrészt ne sérüljön a szabad akarat törvénye, másrészről ne jöjj rá, hogy létezel, mármint az őrangyal? A vége önmagába bonyolódott. Vagyis az ember ne tudja biztosan, hogy létezik Mennyei világ. Sejtheti, de az életét földi emberként, emlékezet vesztve kell leélnie. Szerintem egyértelmű, hogy a tudatunkon keresztül az agyunkat használva szólítanak meg odaátról. Nekem ezt az támasztja alá, hogy így tapasztalom. Kicsit pontosabban is megfogalmazom. Az egyik irányzat azt mondja minden a tudatunk, vagyis a fizikai agyunk eredménye. Szerinte ha nem vagyunk tudatunknál, akkor is a tudatunk dolgozik. Vagyis soha nem kapcsol ki. Ebbe még az is belefér, hogy fizikailag távol levő dolgokról is tudomást szerezhetünk. Ez a közös tudatalatti. A másik irányzat szerint szinte minden fura dolog Istentől származik. E kettő között van szerintem az arany közép út. Véleményem szerint Isten nem úgy és nem annyira szól bele az életünkbe, mint ahogy sokszor hallom. Például elkéstem valahonnan, erre azt mondom ennek így kellett lennie, ez Isten akarata. Ez felelősség áthárítás. Ami persze nem zárja ki, hogy lehet olyan eset, amikor mondjuk éppen le kell késnem egy repülőt. Másik példa. Mondjuk elvált szülők gyereke vagyok és 40 évesen két gyerekkel elválok a házastársamtól. Ebben az esetben érdemesebb önmagamba néznem, mint kifelé az Isten felé mutogatnom. És hogy félreértés ne essék ideírom, hogy imádkozni, a kapcsolatot tartani Istennel mindig ajánlatos. Minden helyzetben. Csak az nem mindegy milyen hozzáállással tesszük. Felvállaljuk-e saját tetteinkért a felelősséget? Ha igen, érdemes ilyen hozzáállással útmutatást, segítséget kérni. Itt már csak az a nagy kérdés honnan jön a válasz, kitől hogyan kértük, de ebbe most nem megyek bele.

Visszatérve a pszichológiához azzal is találkoztam, hogy ha így mondja túlzottan elmosódnak az ÉN határok, akkor kezdődnek az elmebetegségek. Akkor gondok vannak a normalitással. Ez tiszta sor. De pont ezen a határon vannak azok a szent életűnek tartott emberek, akiknek elmosódtak az én határai (tudományosan fogalmazva) de mégsem tekintették nem normálisnak őket. Az életben az emberek között megállták a helyüket miközben látomásaik voltak, testen kívüli utazásokat tettek, gyógyítók is lehettek, stigmák jelentek meg a testükön, stb. Hogy is van ez akkor? Az egyik esetben mellékhatásként nem normális, bolond lesz az ember, a másik esetben Szent. Nagy különbség. Szerintem az agyban is más kell, hogy történjen mindkét esetben.

Az biztos, hogy a nagyon sok mindenre képes emberi agyunk. Erről most mást nem írok. Én sem tudom a tutit.
 

Végül leírok néhány kérdést. Lehet a válaszon is gondolkodni, de azon is te milyen kérdést tennél fel amire mi a válasz!

- Az álmaimat a valósághoz képest mennyire érzem valóságosnak? Mennyire élem meg valóságnak?

- Miért van szükségem alvásra? Álomra?

- Tudom-e magamról, hogy napközben mikor milyen agyi állapotban vagyok?

- Hogyan kezelem a kisebb napi stressz helyzeteket? Mennyire vagyok benne tudatos? Tudatosnak kell-e lennem?

- Meg tudom-e fogalmazni önmagam a hét generációs családomban?

- Életemet fizikai szinten igazítom-e az Isteni RENDhez?

- Életemben mi a fontossági sorrend? Mi szerepel az első 3 helyen?

- Kit szolgálnak a vágyaim?

- Milyen kapcsolatban vagyok a vágyaimmal?

- Elképzelem, hogy örülök. (Most mosolyogsz-e?)

- Szép vagy. Elhiszed-e?

Remélem mindannyian gyönyörűek vagytok, csillog a szemetek.